Székely kurucok dala
Lásd, mely okos, tudós féreg!…
Hidd el, ha elér, majd megcsap,
Félrebogzott hajadba kap –
Nyalka kuruc!
Kurta mentéd, prémes csákód,
Aranyrojtos nyakravalód
Német letépé nyakadról
S kikergete a hazádból.
Nyalka kuruc!
Látod kuruc, a lófejú:
Ő Atilla igaz-vérő,
Ő bent maradt hazájában –
Inkább itt dől a sírjában…
A lófejő!
Bukefal barnáján repül,
Ha a konc-osztásra kerül,
Ő Atilla igaz-vérő,
Víg, szomorú és keserő –
A lófejő!
Bukefal lovát szorítja,
Kardját s fogát ácsorítja,
S ősi javát, szabadságát,
Védi vérével hazáját –
A lófejő!
Medvebőrös kurta kozsók
S bogzott haja a vállán lóg;
Mellette lép szűz hajadon –
Fejér fátyolos menyasszony…
A lófejő!
1707.
