Bartók Lajos: Gábor Áron
Emlékére harang megkondul.
A harangok Eresztevényben
Egykor leszálltak a toronybul.
S dörögtek véres harcmezőkön
Az égből harsogó ércnyelvek.
Csodák történtek ez időkben,
Csodái a honszeretetnek.
A harangokból lettek ágyúk,
Nem üdv, de szent harag szolgál,
Újjászületve Gábor Áron
Tűzlelkétők, honért csatázni.
Elhagyták pártos angyalokként
Az eget, hűtlenül az Úrhoz,
Hűn a földhöz, min tornyuk épül,
És Bemhez s a szent háborúhoz!
Osztván halált, ott törtek együtt
A székely néppel ellenökre,
Halálos eszmék, Gábor Áron
Ércszelleméből mennydörögve.
S az ágyúk atyját ők kísérték
Gyász-zúgással, hogy hős halált ért…
S tornyukba visszatértek, élve
Fönn Istenért, lenn a hazáért.
De megszólalnak évről évre,
Síró árvái emlékére,
Ki ágyúdörgés után nyugszik
Nyírfák csöndes árnyán letéve.
Ah, fegyverkeznek népek ismét
Acél-szörnyekkel nagy csatákhoz,
S állít a hon száz mesterművű
Érc-óriást, mely pusztulást hoz.
De mindezt túl fogja dörögni
E gyarló mű, ha majd megkondul.
A harangok Eresztevényben
Ismét leszállnak a toronybul!
