Tóth Árpád: Tetemrehívás

Olykor a bíbor alkonyatban
Elnehezedik a szívem, –
Felnézek a nagy, csuda égre
És látást látok, úgy hiszem.

Boldogtalan fantáziámnak
Úgy rémlik, – a felhők felett
Azért a csönd: meghalt az Isten
És ravatalra tétetett.

Fejénél roppant aranylángok,
Antares s Orion ragyog,
Körüle térdre rogyva sírnak
Az árván maradt angyalok.

Valaki megölte az Istent,
És fekszik némán és hanyatt,
S reszketve a gazdátlan űrnek
Lakói hozzá bolyganak.

Jönnek a sárga Hold-lakók és
A Mars bölcs óriásai,
Saturnus-népek hat szívükkel
S Vénusz szirom-leányai.

És olykor egy-egy emberlélek,
A gennyes Földnek hírnöke
Jön és láttára szerterezzen
A gyászolók kövült köre.

Ilyenkor egy nagy csöpp isten-vér
Az alvadt sebből fölfakad,
Legördül lassan s átzuhogja
A végtelen világokat.

Egy nagy csöpp bús, meleg isten-vér, –
S a földön bíbor alkonyat
Gyúl tőle a sötét hegyek közt, –
S én fölemelem arcomat,

És úgy érzem, e fájó arcnak
Nem lehet többé mosolya,
Mert ember vagyok én is, én is,
Az Isten véres gyilkosa…   

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 10 20 Ertektar Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf