Berde Mária: Üzentél, Klaudia

 „Amint pedig ő az ítélőszékben ül vala,
külde őhozzá a felesége ezt üzenvén:
Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába;
mert sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta”.
/Mt. 27, 19/


Én nem tudom, ismerted-é a Szűzet,
Ki volt az Úrnak szolgálóleánya,
S járt-é keresztül életednek útján
A glóriás szent asszonyok nehánya.
Bethániában tán, átutazáskor
Hozzád lépett jó Márta hűs itallal,
S kihallottad, hogy húga, Mária,
Istent dicséri bent egy régi dallal –
Vagy megmutatták néked Magdalénát,
Ki egykor hirhedett volt, cifra, festett,
S láttad, hét ördög helyén a szemében
Immár hét angyal üdvössége reszket –
Az is lehet, a csacska fésülőlány
Míg bontogatta kontyod drága selymét,
Hogy el ne únd: Jairus gyermekének
Történetével mulattatta elméd;
Egyszer talán, gyaloghintódban ülve,
Poklosnép jött feléd, útféli, torz had,
S közűlök akkor rádfénylett az Orvos,
Ki gyógyított és senkitől se borzadt –
Én nem tudom, merről pattant a szikra
Szivedbe, hogy csütörtök éjszakára
Kikönyököltél éber-vetkezetlen
Sokáig ágyasházad ablakára –
A vastag, vérszín gőzbe révedeztél,
Mely Kaifás pap udvarából áradt,
S aztán testedtől majd meggyúlt a párna,
Bár legyezős szolgálód holtra fáradt –
Öltöztetőnéd fejcsóválva jött-ment,
Izzadt ruháid átváltotta frissre,
Öreg dadád az álomport keverte:
Hasztalan írt a szívbetört tövisre
Mert kakasszóra újból felriadtál
Nyakadba kérve gyöngyház-amuletted,
De álmod el nem űzte: bőregérmód
Két húsos, lomha kéz himbált feletted –
Jaj, ez a kéz máskor, cirógatáskor
Kenőccsel ápolt, illatos-fehér volt,
Most kígyó ült merőn a gyűrű helyén
S a tenyerén két bíborszínű vérfolt…
Sikoltva szöktél talpra virradatkor
S követségben uradnak azt izented:
„Pilátusom, ne légy bíró e pörben,
Igaz e férfi! – Jaj, ne bántsd a Szentet!”
…Én nem tudom, mi sorsod lett a földön,
De szent hitem, hogy számontartva téged,
Kit pártfogoltál: Atyja jobb felén
Elkészítette égi üdvösséged.
Mert átszenvedted azt az éjszakát,
Mely őneki szánódott szenvedésül,
S miért pap, bíró meddőn faggatózott:
Megsejteni neked jutott ki részül.
Szavad, bár akkor árva gerlesírás,
Mit örjöngő „feszítsd meg” túlkiáltott:
Bezengte később, mint győztes harangszó,
A vesztéből felocsudó világot. –
Lélekkép – lelketlen Pilátus-fajnak,
Gyermeki hit gyanánt – kiélt tanoknak,
Jámborul – köpdösők ádáz hadának,
Megszállottan – áldatlan józanoknak:
Izentél, Klaudia, s szavad megáll
Örökre, míg az Írás szent igéi:
Hogy ő amaz Igaz, s ki rajta bíró,
Az kárhozatra önmagát itéli.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf