Mikes Kelemen: Lakunk partján a tengernek
Töltjük napját életünknek;
Annak gyakran nagy zúgását
Halljuk s látjuk hánykódását.
Abban nagy halak játszanak,
Örömükben ugrándoznak:
De a parton a kik laknak
Szomorúan sóhajtoznak…
Régen napot jőni látjuk
A tengerből s azt sóhajtjuk.
Város kies helyen fekszik,
Mely a szemnek szépnek tetszik.
Lakja várost négy nemzetség:
Görög, török, zsidó, örménység;
Ez mindenik tart más vallást,
Külön, külön-féle szokást.
Hogy lehetne ott egyesség,
A hol itt benn van különbség?
Ne kívánjad ott a lakást
Se sok idejig mulatást,
S hol három napján a hétnek –
Három vasárnapot ülnek.
Talán e föld azért tetszik
Olyan rossznak azért látszik:
Hogy itt töltünk esztendőket –
Sok unalmas időket…
Minden tetszik bujdosónak,
Hazáján kívül – soványnak!
De ha Istennek szolgálunk:
Úgy szent városában lakunk.
Ott nem fognak üldözhetni,
Se bennünk onnét kitudni…
Ott öröke a koldusnak
Olyan nagy, mint a királynak
– Uram! Legyünk mi, bujdosók
Azon városban lakosok!