Deák Mór: HÁLÓ

Körutak, sugárutak
hálójában a város.
Pókfonál a Duna is:
leereszkedik rajta
megnagyobbodott,
fekete szívedig
egy kiáltás,
s mintha az ország szívét
katéterezné,
összeköt vele.
 
Én nem i t t születtem,
csak i t t halok meg.
Hétköznapország
fővárosa sem ünnep:
oxigénsátor-égbolt,
utak infúziói
serkentik élni
dermedő szívemet,
 
de nekem
már az is elég,
ha hagyják,
hogy szeressek.
Szeresssem a hazámat,
s benne magam,
 
vérben felszálló
buborék az élet.
Szerződésünkön
halál a pecsét.