Szombati Szabó István: Hitvallás Messiások földjén
Hol jaj szánt, könny vet, sóhaj boronál,
Megváltás-magot a siralmak völgyén.
Itt egy az Isten és itt egy az oltár.
Itt sírj, hamvazz és penitenciázz,
Ha más Istennek hitvallója volnál.
Itt nem lehet több: egy az út, a hit
S ne legyen ösvény, amely szétterelje
A siralomvölgy messiásait.
Itt ami út van: Golgotára visz,
Hogy megfeszítsék, aki új hitével
Új messiási hivatásba hisz.
Itt mély az árok, sűrűbb a verem,
Messzebb az ég és távolabb az Isten
S ahány erdő, mind keresztfán terem.
Minden fa higgye, hogy keresztfa lesz!
A messiások földjén termett fának
Kiváltsága és rendelt sora ez.
S valahány hegy van: mind Golgota-hegy!
Ön-golgotáján messiás legyen
Mindenki, aki fel a hegyre megy.
S ki hegyre jut és megáll a hegyen:
A keresztjén is magával cipelje.
S elhigyje, hogy az Golgota legyen.
A taps s babér nem messiási bélyeg.
Tövist viseljen és gyalázatot,
Aki a messiási útra téved.
Mert gyötrelmek a messiási kéjek.
S halállal bokrétázza fel magát,
Ki sorsokat lát és sorsokba mélyed.
Kik gyűlölködnek: nem, nem messiások!
S az ősi átok rajtunk teljesül,
Mert gyűlölködnek itt a messiások.
1922.
