Benedek Elek: A vén sas

A komor, havas pusztaságban
Kereng a vén sas egymagában,
Szállhatna fenn, az égi tájon,
De vágya vonja, hogy leszálljon,
Ahol tisztes öreg kort ére:
Szegény Székelyföld kebelére.

Leszáll a vén sas, nemtörődve,
Hogy hó borult az anyaföldre;
Szárnyát a szél megborzongatja,
Hideg havat szemébe csapja,
S tovább repülni mégsem készül,
Megáll egy helyben nagy merészül.

Nem jajdul felsíró panasszal:
Be szép, be jó volt itt tavasszal!
Tavasz vagy tél: itt a hazája,
Hó vagy zöld gyep: leszáll reája.
Fagyos göröngy hiába vérzi,
A föld melegét mégis érzi.

Feje felett csúf károgással
Teméntelen sokvarjú szárnyal,
Vén bolond sasra nyelvet öltnek:
Nézd, hogy örül a havas földnek!
Várhatsz bolond sas, míg kibúvik,
Meleg odvából egy-két kuvik.

Hallgat a vén sas, fel sem nézve,
Csak áll és hallgat megigézve.
Károgj, élősdi, károghatsz bátran,
Tőletek én mást úgyse várta.
– Gondolja, de szóval nem mondja, –
Hadd legyek én e föld bolondja.

E szép, szegény föld mi tinéktek?
Ha nincs mit falni, tovább léptek.
Hol egykoron ősötök szántott,
Ti most csak undok hernyót láttok,
De én még most is szépnek látom,
A legszebbnek e nagy világon!

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo