Kozma András: A mi bűneink

Mi magyarok, mi üldözött,
Halálra ítélt úri faj,
Csak suttogunk magunk között,
Mert már az önvád nem szilaj.

Nekünk megadták, az igaz! –
S hozzá sóhajtunk keserűn:
A legnagyobb baj mégis az,
Ami magunkban renyhe bűn.

Az írigy becsvágy, nyegle gőg,
Mely mindig ármányt sző henyén
S minden nagy embert tönkre bőg:
„Vagyok én, mint te oly legény!...”

Pedig dehogy van!...Oly silány,
Hogy még silányabb győz hamar –
S kontár lesz úrrá Hunnián
És bomlott kéve a magyar.

S a bomlott nemzet nép-e még? –
Reményt veszt minden hű kebel,
Míg őrült ádáz csőcselék
Magasra árulót emel.

S ujongó éljen s taps riad,
Míg ez eladja a hazát,
Melyért dicső nagy honfiak,
Gyűlölten, éltük áldozák.

Hol bálvány annyi gaz sivár
S becsületért halál a bér:
Ott mit se kell csodálni már!
Mindent elönt a szenny s a vér.

S még itt a szenny s a vér nyoma
S hazánkból is egy kis darab…
Ah! jobb kor nem lesz itt soha,
Míg régi bűnünk megmarad.

Mi magyarok így suttogunk,
Ha más leselgő nincs jelen.
De ez csak a mi szent jogunk, –
Ne merje tenni idegen!

Ha az, ki rontó ördögül
Gyalázza ősi nemzetünk
S a káron undokúl örül,
Bűnünket hányja fel nekünk:

Öklöm szorúlni érzem én
S szavam liheg: „ilyet ne mondj!”…
Ami fajunkban őserény,
Az fáj neked, te – rongy!”

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf