Sipos Domokos: Két tűz között

Tanyánk
Széljárta puszta szirt.
Állunk
A csúcson, viharban, napba nézve.
Kitárjuk keblünk,
Hogy a földminden zendülése,
Mi egyik pólustól a másik pólusig
Az embereken átremeg
Fájó szívünkön megszűrve
Érjen téged: Erdély.

A szirt alatt, a szirt körül,
Dús földeken, szép házakban
A sok-sok ember ránktekint
És szórja ránk szavának nyilait.
Az öregek régi buzogánya
Bosszúsan csap felénk
És ifjak fürge kelevéze
Süvítve éri meztelen mellünk.

És harsan a kiáltás innen és onnan:
Mit akarnak e furcsa katonák?
Kinek a posztját állják e rideg tetőn?
Kinek nevében mondják az imát,
Hogy tied a dicsőség és az ország?

S mi állunk!
A viharvert tetőn
Állunk.
És vérző szívünk az égre tartjuk,
Hadd lássa idegen és testvér:
Nekünk Erdély,
Erdély a hazánk!