Reményik Sándor: Ó, ne vedd vissza még...

Uram, tudom, nem tarthat ez soká így:
A lépteim s a lelkem szabadsága –
Ez a jó belső bizonyosság – –
Nem nőhetnek, Uram, égig a fák –
A tiszta szívnek ez a könnyű kéje:
Úgy félek, Uram, visszaélek véle.
Pedig ez Uram, mind mind a Tied –
s amikor akarod – visszaveszed.
Ó, ne vedd vissza még –
Olyan jó ez az édes könnyűség –
Nemcsak hangulat, vagy dal terem benne –
Mintha valami sokkal mélyebb lenne –
Uram, a szemem úgy pihen ma máson,
Hogy magam elfelejtve, neved áldom,
Áldom szent Neved magam elfelejtve,
Én, a szeretet nagy számkivetettje:
Aki csak kaptam, kaptam egyre-másra,
S nem volt szívem az ajándékozásra.
Most, látod, gondoskodva néha, félve,
Meg-megállok más lélek közelébe
S nyugtatom kezem simogatón, áldón,
Segítőn is tán, – testvéren, baráton,
Csüggedt virágon, drága kisleányon.
Ó, Uram, őrizd szívem tisztaságát,
Bölcs békességét, mély bizonyosságát –
Ne haragudj, ha szolgálni szeretnék –
Ösvényeiden messze földre mennék –
Bocsásd meg jóra-rest nyomorúságom
Minden nyomasztó, gyötrő régi vétkét!
Ó, Uram, minden mál könnyűségem,
Nyílt szemem-szívem: ajándékodképpen
Veszem, – s köszönöm. Minden a Tied,
S amikor akarod, visszaveszed.
Uram, tudom, nem tarthat ez soká így.
Te jó vagy, de a végzetem irigy.
Jaj, könyörülj minden szeretteimen,
Most, mikor övék, övék a szívem,
S mindinkább övék, nem a magamé:
Ne ragadd el tőlem másfelé –
Ne ragadd el őket én Istenem,
Mert félek, – s miattuk a félelem.
A járványoknak Uram, vessél gátat –
Most veszítsek el annyi megtaláltat?
Vagy most pusztuljak, most vesszek el én
Most, mikor végre több vagyok mint „én”?!
Tudom, Uram, nem tarthat ez soká így,
Te jó vagy, de a végzetem irigy.
Uram – miként e felszabadult város
Régi sötét hatalmakkal határos –:
Úgy kinyílt szeme, kinyílt szívem is
A nagy változást káprázatnak véli,
Hold-káprázatnak, mely tűnő s hamis.
Szemem a szörnyű közelséget méri:
Pár lépés csak – és ismét idegenség,
Sötét kényszer és üvöltöző ínség –
Ó, Uram, ez a drága ősi város,
Mint én, sötét hatalmakkal határos
S úgy nézek végzetemre, mint e szabad város
Tekint holdfényben úszó éjszakákon
(Mintha lidérc ülne a boldogságon)
Maga fölé a Feleki-tetőre,
Maga fölé a fekete tetőre,
Fekete tetőn idegen szuronyra,
Fekete tetőn ellenséges őrre!



Kolozsvár, 1941. I. 18.


szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf