Sík Sándor: Szénaboglya

A lekaszált hegyoldal közepén,
Szabad fenyők gárdája közrefogja,
Füstös kúpjával, méltóságosan,
Mint egy korona, áll a szénaboglya.

Meg olyan zsenge, még egy napja sincs,
Hogy a serény vasvilla idehordta.
Azóta mást se tesz: emlékezik
Az illatos, a mennyegzős napokra.

Mikor mézzel viselős kelyheit
Reggeltől estig önfeldve járták
Szépségétől mámoros méhikék
És bolyhos testű bumfordi bogárkák.

Emlékeiben vissza-visszaját
Csillanó kasza, csurranó veríték,
És valami különös és meleg
Sejtésnek érzi ismeretlen ízét.

Fejére száll a pákosztos veréb,
És ő szelíden illatozza: tessék!
És békességgel várja a napot,
Hogy a tehénke jászolába vessék.


1942. augusztus

szozattv


szozat a tiszta hang ajovovarosa 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf