Sértő Kálmán: Sajnáltam egy leányt
Pergett a sok esőfonál,
Látszott, hogy reggel küszöbéig
Körmös szél falombot cibál.
Vad, esős szagú alkony előtt,
Szekéren szép lány ment haza,
Falujába, hogy ott takarja
A paplan és az éjszaka.
Sajnáltam egy lányt, hogy esőcsepp
Gördül le hóbőrű nyakán,
Melleit körülkarikázza,
S körbe gurul a derekán.
Betekint köldöke völgyébe,
S a lángoló hasára fut,
Bársonyos combján lekígyózik,
Szoknya alól nincs más kiút.
Az esőcsepp boldog és szívós,
Átgurul asszonytájakon,
Forró árkokon, szőrökön és
Mélyszagú dombos bájakon.
De nem is lehet esőcsepp, mi
Isten szeméből útra kel,
Testen átfutva, szoknya alatt,
Berta bokáján loccsan el…
Olaszliszka, 1936, augusztus 15.,
PIM Kézirattára, Sértő Kálmán hagyatéka
