Lányi Sarolta: Gyászfátyolban

Mindig őt akartam követni,
Amit ő szeret, azt szeretni,
Vele sírni, vele nevetni,
Csak egyet, jaj, nem: őt temetni.
Nyomában futottam zihálva
S elérni nem tudtam, hiába!
Erőtlen voltam, renyhe, kába?
Mért nem követtem a halálba?

Fáj, fáj nagyon… Miért, hová még?
Ha nincs erő, mit ér a szándék?
Ki nézi röptöm, ha felszállnék?
Rossz lét az, mely már nem ajándék.
Összeforrt sorsunk titkait
Magam viseljem, én, erőtlen?
Lelkem jobb része kint lakik
A Farkasréti temetőben.

Mindig sajnáltam őt magamtól,
Derűs volt, fiatalabb, mint én,
Nem is években, hanem attól,
Hogy nem búsult az évek tűntén.
Előre nézett s önmagát
Mindig a harcolók közt látta,
Az életben örömet talált,
Sohasem gondolt a halálra.

Ezt én is megtanultam tőle
S ha tudom – ő volt nevelőm.
Ő volt az én örömem őre,
Ha rámpillantott szeretőn.
Rámtűzte végső mosolyát,
E kedves, tiszta csillagot.
Így hordom életem tovább.
Így bírom ki, hogy itthagyott.


1953.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf