Diószeghy Dezső: Szonett a szépséghez

Mint örökké fáradt és szomjazó vándor,
Kinek mindég puszta felé visz az útja
És délibáb volt a szomjat oltó kútja,
Pedig már ősz hajszál csillámlik hajából.

Nekem mindég csak délibáb volt a szépség,
Még nem kóstoltam mámora nehéz borát,
Mindég eltűnt, ha láttam lenge fátyolát.
Szememben lassan fakóra vált a kékség.

Mégis téged kereslek tikkadó ajakkal,
Hívlak egyre türelmetlen, vádló szavakkal.
Feléd vivő úton csak szemét és sár.

Lehelet vagy, az árnyéknak egy darabja
Szárnyon a hímpor, mely lehull ezer darabba,
Ha kezem utánad nyúlna tétován.

szozattv


szozat a tiszta hang Zétényi Csukás Ferenc szentkoronaeloadas magyarszépprózanapja societaslancearegis BMT meghivo email életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf