Tornai József: Dózsa

Megkísértésünk, Dózsa,
holdunk-napunk,
egyetlenegy dühünk.

Nem vagyok én a totem-állatotok,
hogy körülhemperegjetek
hányásig lakva
borral és hússal.

Megkísértésünk, Dózsa,
karóbahúzásunk neve,
tagjaink egybeforradásának neve,
tavaszodásunk neve.

Ti engem megettetek,
toka-hízlalók, fegyverletevők,
sarki bölcsek.

Dózsa, irtózatunk,
istenítéletünk.

Zabáltatok a húsomból,
szátokat nyalogatva
ültök a síromon.

Se férfiak, se nők
nem vagyunk nélküled.

Királyok nem isszák többé véreteket,
csillog melleteken az aranygomb,
önistenítés,
kinek ordítsak: gyújtsátok föl
a kastélyokat?

Húsodból valók vagyunk,
megfeketedett nyelved,
káromkodásod
add nekünk.

Égetné torkotokat a vérem,
füst lenne belőletek,
végigfújna a szél a síkságon.

Szánkban neveddel
futunk az utcákon, mint a hangyák,
Dózsa.

Név legyek a szátokban,
én, a százezer kiegyenesített kasza,
én, a paraszt-szívekre dobott
szalmacsóva?

Légy a mi vetésünk zöldje,
légy a mi arcunk-fogunk.

Én, a magamra vetett árnyék,
én, a házakra fagyott varjúsereg?
én, a máglyás elégetett
ország?

Légy a mi egymáshoz kötő láncunk,
bánatunk vaskoronája,
belőled nyíló
szemünk.

szozattv


szozat a tiszta hang Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf