Mécs László: Magyar kánon
Nézd: a Holdnak és a Napnak
vaspályáját úgy kimérték,
hogy tévúton nem járhatnak:
Így mérték ki a tiédet
rend, boldogság, béke végett.
Szabad vagy s ha az elrendelt
útról lábod elbarangol:
nem bontasz meg csillagrendet
csöppnyi szúnyog!! – A karambol
szíved vérzi, meg családod,
szomszédságod. Magyar átok!
Tartsd tanácsom, bár banális!
Betű szerint kell a kánon:
hogy van Isten, vagy halál is,
van Tízparancs, s túl halálon
van számvétel, végítélet,
örök halál, örök élet!
Nemcsak egyest köt a kánon
s nemcsak magyart, – minden népet!
Százesztendős szánom-bánom
várja azt ki félrelépett
a Nagy Útról: vize vér lesz,
csalogánya denevér lesz.
Most is nyögünk egy karambolt,
mely nem múlt csak egy pár kába,
örök Útról elbitangolt
bitóra vagy tébolydába
való torzkép-übermenschen,
kiktől Isten mindég mentsen!
Szent legyen a magyar kánon:
átváltozás folyik itten,
magyar mise. Citerámon
azt kívánom, hogy a hittel
úgy menjünk át télen, őszön,
mint madár, kit visz az ösztön!
