Oláh Gábor: A nép

A szürkeség nagy tengere,
A nép, a láthatlan levő,
Ki tegnap élt, ki holnap él,
Ki múlt, jelen, jövő:
A nép az, akit én imádok.

E nagyszerű, mozgó talaj,
Lelkes talaj: tűr és terem,
Minden gyökér testén csiráz,
Láz, álom, szerelem;
A lángész drágakövét rejti.

Ha megzajgatja az Idő,
Hullámtornyán új fény ragyog.
Változó tükre visszaver
Minden szépet, nagyot.
Új korszakok hajóját hajtja.

Ezer trón és hegy összedől,
Új sarkon forg a földgolyó,
Tengerbe fúl a régi part,
Kiszárad száz folyó:
A nép él, míg csak él az élet.

Minden gyalázat benne reng,
Minden nagyság benne ragyog.
Istent, hóhért, lángészt növel.
– Én darabja vagyok.
A nép az, akit én imádok.


1909.

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf