Tompa László: Sötét kor pusztáiban
Álom a szépről, s vágy: formába fogni,
Nem bujdokolnánk dúltan a napon mi,
S nem volna kínpad éjjel a pihés ágy.
De remekelni nem elég a szándék – –
A kor lelkének is kell izzani benned!
Lángod enélkül dicsőt nem teremhet:
Csak láp lidérce, bolygó láng gyanánt ég!
Ám hol a lélek? – – Sivár, kapzsi törpék
A csodalámpát régen összetörték.
Lábunk Szaharát jár, míg végre ráun.
De felénk hűvöst oázis sem ingat.
Tikkadt karavánt eltakar a számun.
Míg egy szebb kor fölfedi csontjainkat.
