Szabó Ferenc: Consolatio mystica „Miért búsongsz a néma csillagok alattárván és fázva, hisz nem vagy magad?!Élők szívével s fenn holtak szemévelvigyázlak, mígnem hozzám térve– virrasztó csillagszemként égve –őrködsz te is és én tovább veledsok éji vándor útjai felett.”