Bíró András: Október

Dermed a föld. A reggeli fényben
Csillog a fű, már dér csípi meg.
          Száll az ökörnyál,
          Hallgat a kaptár,
Ház körül fecske, nem csivitel.

Rőtvörös, sárga avart kavar fel
Erdőn a szél s a kertek alatt,
          Távol a dombon.
          Arany piroslón
Almafa int lágy, ősz sugarat.

Künn a földeken, kosarak öble
Sárga csövekkel nyögve telik,
          Morogva landol
          Dombról a traktor
S jár, amíg rá nem esteledik.

Zörren az árva tengeri szár, hisz
Metszi a lábát gép vasa már,
          Kúpokba rakva,
          Nyarát siratja,
De, hiszen hol van, hol van a nyár?

Gyűlnek a halmok, burgonya, répa,
Tisztul a tábla, új színe kél,
          Távolabb mag hull,
          Rá henger fordul,
S buzdul a nép: már jöhet a tél.