Takáts Gyula: A delphi jósdánál

– Megkérdezzem? – szóltál és ajkad
valamit suttogott… A kő
fehér szavát némán hallgattad,
mint árnyékát a kék idő…

Nem szóltál róla… És a jósda
az is csak hallgatott tovább.
A Parnasszus felől azóta
kísért az az olajfa-ág,

amely előtt tűnődve álltál
s fénylettél már, mint aki tud.
Azt is, hová vezet innen az út…

Delphi után a szobrok és romok,
mint társukkal szóltak veled.
Titkotok most is verseim felett.