Kölcsey Ferenc: Honvágy és szerelem


     Zöld partján éltem a Tiszának,
Hű keblen, hű fedél alatt,
Szelíd napok tisztán folyának,
Kertem hozott virágokat;
Körültem lelkesült az élet,
Bánat s öröm lágy énekké lett,
Még is ki fejti meg miért?
Óhajtásom más sorsot kért.


     Elhagytam partját a Tiszának,
De visszavágyott kebelem,
Bennem borongva hajnalának
Vérző honvágy s bús szerelem;
Szemem minden felhőt kísére,
Irigy valék minden szellőre,
Mely rózsás illattal tele
Pályát kelet felé lel.


     Sóhajtozám: derülj ki bennem
Kínos homály, enyhülj te szív,
Ott sem hagyott lángod pihennem,
Van itt is a mi kedvre hív;
De képzetim folyton vezettek,
Lengvén a honcsillag felettek,
A távolig s a múlt felé,
Búmat minden nap érlelé.


     Eget s földet kérék, miattam
Nem indult meg sem föld sem ég
S ím bánatomban elharvadtam,
Majd hant alá borít a vég.
S dombján a csendes énekesnek
Keletről lágy szellők röpesnek,
De azt meg nem tudhatja más,
Zúg-e köztök egy sóhajtás?



Pest, november 1826.


szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf