Zas Lóránt: Víz vagyok

/Vallomás távolból/
 
      Víz vagyok, ami kiárad,
   füstös falak mögött a vádpad.
     Dobot verek, ütöm a gongot,
    verset írok,  beszédet mondok.
   Te szép hazám, el ne feledj még,
   nélküled lettek sötétek az esték !
    Messze vagyok és mégis látlak,
   zöldjét a fűnek, gyökerét fának.
      Naponta háromszor siratlak,
  könnye vagy szónak, üteme dalnak.
    Leírjam-e, hogy nagyon szeretlek?
       Hazám vagy te : évek és percek.
      El nem feledlek. El nem feledlek !