Pethő László Árpád: Végezetül

Felragyog a kihunyó Nap is az
egek karélyán ha nap mint nap
estefelé élesztgeted a fűben
mocorgó pillanatot - a múlás
fényességét - árnyékokat -



Lábadozik immár a sötét ki-
vetületlen árnya a szembekötösdi
elkezdődik itt és ott ahol néma
főhajtással leszáll melléd a
rögtönzés sóhajós itélete -



Itt voltál - betöltötted az
égi földet - eget rájöhettél
az erezetek titokzatos létére
itthon voltál vagy sem -
látható vagy végezetül...



Felérve a hetedik csúcsra
láthatod az éjt nappaltól
választó felleget lehajt-
hatod fejedet immár -:
Uram bocsásd meg hogy csak



ennyit - ennyire futotta
fohászom hogy ne legyen
teljesen homály - a vakító
sötét csak eddig a hétköz-
napig ügetett velem -



Láthatom a vakulás világát
a lenti poklot idefenn...és
csattan az ostor hátamon
bábosok kezében a nyele
halld meg Uram panaszom -



Itt fekszem az avaron -
szólhatnék hangosabban
vagy lapulnék némán mintha
föld alatt de karom-lábam
még bírja hát kúszok is.



Légy madár bennünk itten a
símára koptatott mezőkkel
hogy ne higyjük már holnap
a szemenszedett árvaságot
az üresség formáit látva.



És ebben a szórattatásban
letaglózott valótlanságban
itt a hajón áradás közepette
lássuk a partot a kikötőt
talpunk alatt az eget...



Mert állandó menekülésben
fentartható békességben -
földönkivüliségben tántorogva
a Tejúton bolyongva immár
mikor érkezünk haza már?

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf