Farcádi Sándor: Székely szántó
A nagy világvihar után
Te lettél egyetlen reményem.
Te - és e tarlott föld csupán!
De így se baj, - él még az Isten
S lát mindent csillagtrónusán.
Lát; s tudja mik történtek itt lenn
S tiprott vetésünk újra kél
E vérzáporozta ősi szíkben.
S ha újra kél, meglásd: megél
S a voltnál szebb, aranybarnálóbb
Kalász lesz munkánkért a bér.
Mert százszorszent a rög, hová folyt
Vérünk s most arcunk gyöngye hull -
Szánts, szánts ekém, hasítson ásód,
Mindent lát csillagtrónusán az Úr!