Rakovszky József: 1956, október 23.
melynél szebbet nem álmodtunk soha!
Hogy is kezdődött akkor kedden..?
Hazugságról fröcskölt a rádió;
beszélt Gerő, a rongy népáruló,
fenyítve fajtánk’ rendületlen.
Orcánk pirult a szóknak hallatán,
midőn gyalázott minket a pogány,
ki eltökélte nagy gonoszan,
hogy szorosabbra fűzi rabláncunkat,
és eltiprat, ha Istent nem látunk
a népámító zsarnokokban.
S ólmos őszi pesti ég alatt
elindult lelkes, nagy diákcsapat
alkonyban új hajnalra készen.
S velük mozdult az utca tengere.
Felhőkig lángolt népemnek heve
láncot tépő keserűségben.
De tört a honra muszka és Káin,
hogy vérbe fojtsák bátor harcaink’
S hogy szétzúzzák szent oltárainkat!
Ám a szabadság fénylő csillagát
már égre tűztük, látja a világ!
Átok csapása mindet nem ingat!
Óh üdvözöllek szent forradalom,
ki ott ragyogsz a barikádokon!
Dicsőség a kiontott vérért,
melyet hazámnak lelkes ifjai
nem sajnáltak először ontani
a népszabadság szent ügyéért!
Pilis, 1956.XI.1.
