Reményik Sándor: Sóhaj a mindenségért

Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy
Mellettem. A harangszóra megáll.
Összeteszi kezét, fohászkodik
Az utcán, elmenőben: Uram Jézus
A rosszakon is könyörülj! –
A rosszakon is könyörülj:
Az asszony kendős, falusi
És amit mond, magának mondja,
S a láthatatlan csillagoknak.
Már megy tovább.
MI fakasztotta
E furcsa, percnyi, falusi imát
Itt, a városban, közelemben?
Igen, épp az én közelemben –
S miért, hogy elfeledni nem tudom,
S gondolok rá újuló gondolattal,
Újuló kínnal, s enyhüléssel?
Mi fakasztotta e furcsa imát?
Mint egy könnycsepp, mint egy villámcsapás,
Mint a morajló, s meginduló föld,
Mint a megnyíló föld lábam alatt:
Olyan volt.
Mi fakasztotta: részvét, bűntudat,
Az utcán, harangszóra, éppen ott?
Sejthette-e, hogy az egész
Lángbaborult
Mindenségért imádkozott??!



Kolozsvár, 1941. május 16.


szozattv


szozat a tiszta hang 01 meghivo karpatia Email Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf