Agyagfalvi Hegyi István: Sors apó kocsmájában

Én is ittam a boldogság borából,
a szent aszúból, melyet Sors apó
féltve őriz, bolthajtásos pincék
poros, pókhálós rejtekében!


Ittam, – de régen!
Ízét, illatát ínyem elfeledte,
csak azt tudom, hogy piros mámoroknak
habján repültem könnyű szandolinnal,
dallal szívembe!


Csak azt tudom, hogy rég volt,
– igaz se volt tán,
csak álomképvolt, színes  buborék volt, –
s hogy most, az évek múltán
ülve Sors apó gyalulatlan, durva,
kecskelábú, rossz kocsmaasztalánál,
nyúlós, savanyú vinkót töltöget
s reám riogat néha dúlva-fúlva:


„Mi az, nem ízlik? Válogatunk?… ohó,
van nekem más is, de nem neked való!
Folyós arany, fehér gyöngyökkel telve!
Trillák, bódító, nehéz illatok!
Kacagó napfény, sugarak tűz-szerelme!
Nektár, minőt csak király ihatott!
Aminőt nem ád hetvenhét szüret,
van, de megisszák mások… nélküled!


Neked ez is jó, örülj, ha ezt kapod!
A mulatásra eljárt a te napod!
Nem lehet neked vígan danolászni,
kamaszos kedvvel bárányfellegre mászni!
Hajigálózni bokrétás kalappal!
Karikázni a holddal, cicázni a nappal!
Csillagvárak aranykilincsét rázni!
Istennel is komázni!…


Ülj le csak fiam ide, kvaterkázni
s nyakald a vinkót! Köszönd, hogy ez a részed
és nem valami gyorsan ölő méreg!
Hogy ecetes? Hogy stihes? Hogy kesernyés?
Hja, barátom: tizennyolcbéli termés!
Milyen legyen? Jég verte, fagy találta,
őrült körözte, bolond kéz kapálta!
Vad kánkánt járó, részeg láb tiporta!
Soha se lesz ez tükrösre kiforrva!
De azért igyad! Ez az, mi téged illet!
Ezren, százezren… milliók isznak ilyet!
S érdemesebbek hányan, mint te, barátom!
Mért érdemelnél különbet? Be nem látom!
Igyál, mert hanem ezt is visszaöntöm!…”


Megszeppenek s a vinkót ráköszöntöm!

szozattv


szozat a tiszta hang PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo