Endrődi Sándor: Krisztus

Mint nyugtalan madár a vészben:
Röpköd tekintetem.
Nem volt elég a veszteségből?
Mit kell még vesztenem?


Valami bánt, valami aggaszt,
Valami tépdes, öl.
Szívem gyorsan ver, – félni kezdek
És nem tudom: mitől?


Ez éji órán, fenn virrasztva,
Békétlen, nyugtalan –
Hova forduljak enyhülésért?
Ki hallja meg szavam?


Szemben velem egy feszület csüng:
– Oh szent, oh drága jel!
Üldözött lelkem hozzád fordul
Minden gyötrelmivel.


Tévelygő elmém, vívódó búm,
Íme, nem álmodom –
Megszállnak rajtad, mint kifáradt
Madár az árbocon.


Balsejtés, gyász, mely elcsüggesztett,
Kétség, mely üldözött:
Mind elcsitulnak, megpihennek
Töviseid között.


Mily glóriától, mily fenségtől
Tündöklik ott a gyász!
Sebeim? Semmiségek! Hitvány
Gombostű-karcolás.


Vérem tán egy-egy álomért hull.
Mi benne az igaz?
Ama sebekből milliókért
Omlik, patakzik az.


S mindegyik cseppje, mely a földnek
Rögére permetez –
Nagy példák ragyogó forrása,
Eszmék szülője lesz.


Dicső jel! hitem szent zászlója,
Vigasztaló titok:
Haveled milljó ember győzött,
Lelkem is győzni fog!

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 11 21 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf