Jóna Dávid - Szentjánosi Csaba - Gazduram- 2014. augusztus



Augusztusban forró nyomok helyett forró sorokkal jelentkeznek Gazduramék!





Gazduram
 
Elhagyott autópályák a karjaim,
tenyeremben is megfordulnak az utak.
A szél szimatol az ablakomnál,
a múlás elhordja perceimet--mert az emlékezetben
nagy építkezés folyik.
Olyan nehezen emelem fel szememet, mint
egy égitestet, ahogy a gondolat-űrhajói
összekarcolják a levegőt.
A bánat virága jobban nő, ahogy a lovak
tapossak a csendet, hogy hallgatássá sűrűsödjön.
Én kinézek a történem ablakán, és látom,ahogy
őseim kikapálják a hegyek fogába szorult magot.
Lassan olyan a papír, mint a ruhám-vagy mint
a törölközöm, a betű csipeszei tartják a verset--
amiből a gondolat csöpög.
Szarvas vagyok, nem tudom mit keresek itt,
a halottak fején ilyenek a faágak-agancsai,
ahogy elbőgik magukat, mielőtt a télbe akasztanák.
És a világ választ vár...mikor hozzám se jut el a válasz,
testem meghajlik, mint a lámpaoszlop, belém kapaszkodnak
fényükkel a hunyorgó csillagok....
Asszonyom áttekercsel karjaival--megindul bennem az áram,
szemem könnyeket szikrázik, feljegyzem amit a Duna diktál,
most csak pár lepke mozgatja a világot...
 
holnap reggel, beleesek cipőmbe....
 
Szentjánosi Csaba (2014.06.24)
 
 
Gazduram,




napi kényszerleszállás,
mindenki a maga színének komfortjában,
hogy ne kelljen érteni,
érveim sincsenek már,
különösen nincs érdemi.




a kiábrándulás fényűzését,
mint élő eledelt adom,
minden képzelt állomástól
messze a vagon.




teremtésünk szelíd, hiába fontos,
nem akarnak a túlpartra menni,
éhen hal a kompos.




mint napraforgó a tűzfalak árnyékában,
a magokat Veled szórtam,
ha nem is kérdeztek,
akkor is válaszoltam.




szirmaim nem fogytak, de viszket a tarló,
ha váza nem lehet, legyen a sarló,
csak legyen már vége,
az Isten szép szerelmére…




él még, igen él még,
de folyik a vére….




Jóna Dávid (2014.07.03)





Gazduram
 
Egy újság, ami van vagy nincs?
De lelkekben tükröződik vissza,
a világban úgy tűnik el-és marad meg,
ahogy a papír a tintát issza.
 
Nézem az eget Gazduram,
nekem csupa körfolyosó a felhők útja,
perceim csillagtávolságait,
az idő kényszere mégis összehúzza.
 
A Föld hiába gömbölyű, jóllakott,
a fák: soványak, a madarak tollaktól nehezek,
mint befejezetlen autópályák…a semmibe
mutatnak felettünk az ereszek.
 
Én mit sem tudok, de a tudás meg
folyamatosan agyamat kergeti,
pedig szívesebben nézem, ahogy
a nő virágradarjait a kertbe teszi ki.
 
Utcalámpák vagyunk Gazduram,
verseink világítanak- míg ránk sötétednek a korok,
ökölben a kezem, valami ősszorítást,
már születésem előttről hozok.
 
Szentjánosi Csaba (2014.07.03)

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf