Tornai József: Egy eltévedt sárgarigóhoz
sárgarigó, a szétrobbant nyárból,
hova az esőkbe, havakba,
hol van a társad
és fuvolád aranya?
Csak ülsz, kétségbeesetten
kiáltasz
az akácok hegyéből,
hogy miért, miért,
miért zuhan le
mellében a fény jövendöléseivel
egy sárgarigó?