Czipott György: Yorick halott
(Rosencrantz és Guterfreund röhög)
1.
Yorick halott.
Hullábbak, kik maradtak itt.
Szellőztelen zárultak ablakok.
Nevén idézzük üres szóval
lesajnálva – ajkon ótvar:
Szegény Yorick...
2.
óh, sose állnak az élre
sátán kiherélt fattyai,
ők sose állnak a fénybe.
pokolbérlett pakulárként
bevegyülnek birka-tömegbe,
lesve betelni cselszövedékük.
vezérürűt kell csak kiszemeljék,
csigázni borsószalmára a vágyat –
konyhapénz árú így a merény.
megér aprópénzberuházás
busás mészárszékjövedelmet.
azután, kellően hóhérolva a nyájat,
tovaállnak. ugyan ki is lenne botor
latornak vádlani őket, hisz csak
jámbor vizsgálódásra siettek:
lángot nem rejt-e veszély...
3.
Yorick halott,
féligholtak mind magunk.
Gyalázatunk, itt amit hagyott.
Legyünk!, akárha most, s nem a földben,
mint aki ért még! – bárha,… különben,…
Yorickká is válhatunk...