Sík Sándor: Győzöd-e még?

Cudar felhők gomolyognak,
Elkormozzák az eget.
Jeges eső fenyeget.
Esztendeim komolyodnak.

Komolyodnak, feketednek,
Fogy a piros, fogy a kék,
Öreg legény, van-e még
Olajod a kerekeknek?

Győzöd-e még ezt a beste,
Ördöghasból kivágott
Haramia világot
Megáldani minden este!

Meddig győzöd egymagadban:
Emberesre mosdani
Képedet a mostani
Szennyektől a csepp patakban,

Az imádság patakában!
Az sem a szép régi már:
Zavaros is, el-eláll,
(Dögöt görget mostanában).

Meddig győzöd türelemmel
Az Úristen türelmét?
Futja-e még kis elméd,
Hogy az ember mégis ember!

Hinnél-e a Hihetőnek?
Avagy állod: az a jó,
Amit az Isten kiró
Akkordmunkát az időnek?

Érted-e még, hogy nem érted
Ami nem is értelem, –
De ami van idelenn,
Mégsincs másért, csak teérted!

1942. augusztus