Sántha György: Háború



Mikor a sárga gőg
és a keserű kudarc
már mind felszívódott az agyba,
valamely széthulló világról
egyszercsak lesiklik hozzánk
az életentúli, titkos „Z”-sugár.
Ugrál a higany
s a bankok vastag vaspáncélja mögött
méregzöld téboly áramát
indítja az arany.
A kötéltáncos Csillag-Állatok muzsikálva
egyszerre különös dühöket delejeznek.
Fölforr az ős Gonosz boszorkányüstje.
Behúzzák villanyfényszórós rókafarkukat
a lármás újságok
és „ultima ratió”-t
süvölt a rádió.
Ránk sunyít a furcsa japánszemű Nap.
Egymásba futnak utak és utolsó
konferenciák Óperenciája felé
vonagló vonatok.
Fekete magját szórva
pattan föl a bölcs eszetokja,
s míg kényes, karcsú párducszökéssel
kúsznak elő az elsötétülő lelkiismeret
dzsungeléből az új bűnök,
a szegény kerge népet
ismét bégetve rettentik össze
a Halál szent egységaklába.
Éj és nap folyton csupa badarságokat
beszél hangosjajgatva a Zagyva,
mint a hagymázos kis gyerek,
aki fakardját álmába se hagyja.
A deli Hajna képe körül hajdan
„csillogva kerengő” boldog Bodrog is
megállna most, vagy ijedten futna visszafelé,
mint a gyík,
de, jaj, már fölvetette újra
bűvös falánk szemét sziszegve,
hogy kíntól és dactól villogó ezüst testét
jóllakott ellenségére csavarja –
a hamis kultúra Laokonfiaiként
minket is halálba szorongató,
sebzett óriáskígyó:
a Rajna!


szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf