Mentes Mihály: Viharekék szántják a Fertőt

Viharekék szántják a Fertőt.
A hullámbarázdákba erőmagot,
Bátorságmagot vetnek. Csónakunk – a henger –
A fölszántott vízen bukdosva botladoz.

Itt-ott becsap egy hullám. Egyikünk
A csónak széléről – zsupsz – vízbe lép.
Tragédia nem lesz azért. Sekélyen
Szánthatnak csak itt a roppant ekék.

Nincsen veszély, mert nincsen mélység.
Erény sincs, erő s bátorság fia.
Nevetésbe fúl a szerencsétlenség:
A hajótörés is komédia.

Itt nem teremnek hősök. Nem teremnek
Szent Pálok, aki háromszor szenvedett
Hajótörést, amíg hordozta a Krisztust
S várták szomjas szívvel a nemzetek.

Üdülni jó itt békén, gondtalan
S készülni más tengerre, hol az örvény mélyebb,
A viharok kegyetlenebbek
És szívet remegtetnek a veszélyek.

Ott a barázdát égtől pokolig
Szántják iszonyú kísértet-ekék
S törékeny csónakunk nyögve, remegve hordja
Lelkünk egyetlen drága életét.

Ó tenger, áldott mélység és magasság!
De jó lesz egy nagy hullámhegy tetején
Égig csapódni, ott maradni
S megbújni örökre Isten puha ölén.