Botz Domonkos: Éjszakai felvétel
Hófoltos földeken varjak feketéllnek,
köröttük Holdnak fénye csorbul a rögökön,
kopár ágak közt töredezett az égbolt,
üres a csűr, tetején az éj sötéten könyököl.
Itt-ott még lakják a házakat, soványan
gomolyog, száll kéményeiken a füst,
ott benn a sparhelten üres lábas, girhes
eb a kertben, szegénység szaga mindenütt.
Errefelé nincsenek hivalkodó üvegpaloták,
égbe meredő puccos, pokoli tornyok,
csak elhagyott, az időnek koncul vetett
meszelt falú porták, rogyadozó ormok.
A templom ajtaján is deszka, magára
maradt a nyáj, de vannak, kiket valami
visszatart, nem ereszt; a templom tornyán.
még ott mered az ácsolt fakereszt.