Magyari Lajos: Budapest 1956
Először csak a lyukas zászlók meneteltek,
világba kiáltva, fénylő homlokok fölött,
sajgó hiányát a történelemnek.
Dacolva keleti széllel, úgy lobogtak,
ahogyan eretnek-máglyák föllobognak,
ahogyan villámos viharok elerednek.
Először csak a lyukas zászlók meneteltek,
alattuk egy nemzet vitte sorsát,
kitárva mellét a vad sortüzeknek;
akik álmodtak akkor, megálmodták,
mit lelkébe rejtett a csöppnyi ország:
helyét a megtiport, régi címereknek.
Először csak a lyukas zászlók meneteltek,
s mi csak figyeltük, remélve-riadtan,
ahogy a szikra izzik, lángba pattan.
Akkor a mi szívünket is ott taposták,
ahol lánctalpak alatt Magyarország
mártírrá lett a viadalban.
világba kiáltva, fénylő homlokok fölött,
sajgó hiányát a történelemnek.
Dacolva keleti széllel, úgy lobogtak,
ahogyan eretnek-máglyák föllobognak,
ahogyan villámos viharok elerednek.
Először csak a lyukas zászlók meneteltek,
alattuk egy nemzet vitte sorsát,
kitárva mellét a vad sortüzeknek;
akik álmodtak akkor, megálmodták,
mit lelkébe rejtett a csöppnyi ország:
helyét a megtiport, régi címereknek.
Először csak a lyukas zászlók meneteltek,
s mi csak figyeltük, remélve-riadtan,
ahogy a szikra izzik, lángba pattan.
Akkor a mi szívünket is ott taposták,
ahol lánctalpak alatt Magyarország
mártírrá lett a viadalban.