Mécs László. Vándorbottal a Balatonnál



Bottal a kezemben hallgatom,
hogy zúg, hogy zeng a Balaton,
hullámok nyája háborog
a haragos-kék alapon,
folyton rohan s egyhelyben áll!
Önkénytelenül lekapom
fejemről hetyke kalapom.


A térképét jól ismerem:
    hol van mély völgy, hol kisverem,
    hol járhat jacht, hol meg csupán
    papírhajó s hogy mit terem,
    hosszát tudom, végét tudom
    s hogy ,,H kettő” csak, víz, elem:
    -- a titka mégis végtelen!

A kápolnában épp misét
szolgál a pap, most zengi szét
a csengő az átváltoztatást;
csengő, pap, ostya: semmiség,
habocska, jön, megy, -- mégis áll
a Tenger, mely mély, ősi, kék
s a Tenger partján állni szép!


Egy sóhaj-sürgöny ott terem
    a hófehér kis kenyerem
    mit termelt a paraszti föld,
    tapinthat rajta tenyerem,
    hosszát tudom, végét tudom,
    -- mögötte mégis végtelen
    erőt sejt szív és értelem!

Kicsiny-magamra gondolok:
vagyok csöpp tengerszem-dolog,
anyám méhétől földanyám
sír-méhéig hullám-dalok
zenélnek bennem, mégis áll
egyhelyben életem, holott
úgy látszik folyton loholok!


De rokonom a Tengerem,
    kinek csak nevét ismerem,
    s ki egyszer a halál-eren
    át visszaszippant hirtelen!
    Bár testem végét jól tudom:
    a gyűszűnyi szív, értelem
    Isten-rész lesz s így végtelen!


/Balatonlelle, 1942 augusztus. Kéziratból/

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 marcius 20 puski sandor 1 Rátkai 03 21 drvargatibor drvargaeger l dinnyes NÉE Program 2019 2019tavaszESZTERGOM Mátyás király szine 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 versmaraton jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf