Pósa Lajos versei

Minden mulandó

Bizony fiam, minden mulandó
Mindörökké sír a harangszó.
Fiam, a föld mindent betemet
Csak a dal él, meg a szeretet!


Álld meg, Isten, szép hazánkat!

Áldd meg, Isten, szép hazánkat
Bőséges áldással!
Délibábos rónáinkat
Telt arany kalásszal.
Ha kiperdűl egy-egy szeme
Telt arany kalásznak:
Ne takarad el, mutogasd meg
Az égi madárnak!

Álld meg, Isten, szép hazánkat
Mind a két kezeddel!
Boldog népre mosolyogjon
A nap, mikor felkel.
Boldog népre mosolyogjon,
Amikor leszáll is,
Boldog népre tündököljön
A csillagsugár is!


Három szép pillangó

Egyszer egy időben,
Gingalló, gingalló,
Játszadozott vígan
Három szép pillangó.
Egyik fehér, másik veres,
A harmadik sárga,
Csillogott a napfényen
Mindeniknek szárnya!
Virágról virágra
Röpködve táncoltak,
Vadgalambok, hozzá
Egyre turbékoltak.
Úgy csipegett, úgy csacsogott
A fiókmadár is,
Gyönyörűen harangozott
A harangvirág is:
Gingalló, gingalló,
Három szép pillangó!
Egyszer csak beborul
A kerek ég alja,
Három szép pillangót
A zápor áztatja.
Elmennek a tulipánhoz,
Kopogtatnak szépen,
Alázatos, nyájas szóval
Megkérik ekképpen:
„Kis tuli, tulipán,
Virágok közt első!
Nyisd ki házikódat,
Nagyon ver az eső.”
„A sárgának, a veresnek
Ajtómat kinyitom…
A fehérnek adjon szállást
A fehér liliom.”
„Ha nem fogadod be
A mi jó testvérünk:
Isten veled, tuli!
Szállást mi se kérünk.”
Gingalló, gingalló,
Három szép pillangó!
Hull a záporeső,
Szakad egyre jobban…
Hátha több szívesség
Lesz a liliomban!
Megállanak ajtajánál,
Kopogtatnak szépen,
Alázatos, nyájas szóval
Megkérik ekképpen:
„Kis lili, liliom,
Itt a három vándor!
Nyisd ki házikódat,
Agyon ver a zápor.”
„A sárgának, a veresnek,
Biz’ én ki nem nyitom…
Gyere, fehér, te olyan vagy,
Akár a liliom.”
„Jó testvér jó testvért
Soha el nem feled…
Inkább velük ázom,
Lili, Isten veled.”
Gingalló, gingalló,
Három szép pillangó!
Felhők mögül a nap
Meghallotta, meglásd:
Három szép pillangó
Hogy szereti egymást.
Meghallotta, meghallotta,
Megsajnálta őket:
Elűzte a záporontó
Fekete felhőket.
Kisütött sugára
Fűszálra, virágra,
Három szép pillangó
Megázott szárnyára.
Játszadoztak újra,
Röpködve táncoltak,
Vadgalambok hozzá
Vígan turbékoltak.
Úgy csipegett, úgy csacsogott
A fiókmadár is,
Gyönyörűen harangozott
A harangvirág is:
Gingalló, gingalló,
Három szép pillangó!


Itt a fiam újsága!

Itt a fiam újsága,
A gyerekek vígsága!
Ni, ez a vers jaj de szép!
Mennyi mese, mennyi kép!
Milyen tarka kis világ!
Benne nevet a virág,
Minden kicsi betű
Úgy szól, mit a csengetyű;
Néhol, mint a kis doromb,
Néhol, mint a nagy kolomp.
Emitt egy szép zöld sziget,
Amott meg egy gyöngy liget,
Arany erdő, arany fa,
Tündér táncol alatta.
Járja, járja egyedül,
Arany tücsök hegedül.
… Jaj de szép is, Istenem!
Hisz én ezt mind ismerem!
Ezt a Balog susogta,
Azt a mezőnk nyitotta,
Ezt az erdőnk zúgta el,
A vadgalamb búgta el.
Az én fiam kótája
A pacsirta nótája.
Áldd meg, Isten, a határt,
Azt a dalos kis madárt!
Áldd meg az ő nevét is,
Muzsikáló szívét is!

Az ősfa

Öreg, ősfa vagyok:
Magyar nép szent fája:
Pusztaszeren fakadt
Arany alkotmánya.

Sürü sátoromban
Turulmadár költött,
Nyujtottam árnyékot,
Teremtettem gyümölcsöt.

Álltam a viharban
Századokon által,
Csatáztam felhővel,
Csattogó villámmal.

Lombomat szaggatta,
Ágamat tördelte,
De a derekamat
Ketté nem törhette!

Százszor nayobb vihar
Döntsön bár a porba:
Romjaimat bőszen
Hiába tiporja!

Soha ki nem tépi
Gyökereim a földbül,
Ébredő nap csókján
Ujra csak kizöldül.

Ezer új ágat hajt
Levéllel, virággal,
Beborítom népem
Lombok sátorával.

Még erősebb leszek
Új életre kelve...
Hlhatatlan vagyok!
A szabadság lelke!


Fodros vizű Balog

Fodros vizű Balog
Csendesen kanyarog
Vadvirágos völgy ölén...
Mintha minden habja
Könnyeket ringatna
Fölcsllanó tökörén.

Mintha minden habja
Búsan sóhajtgatna
Parti füzek árnyban:
,,Görbe kis botjával,
Csíkos korsójával
Jaj de régen nem láttam!

Orgona nyíláskor,
Pacsirtaszóláskor,
Csörgött itt a korsója...
Reszkető két keze
Meri-e még tele?
Vagy tán porlik azóta?

Kéklő messzeségbe
natosan nézve
De sok könnyet hullatott!
Rengettük a könnyét,
Szive drága gyöngyét,
Mint megannyi csillagot...“

Fodros vizű Balog
Csendesen kanyarog
Virágos völgy én...
Mintha  minden habja
Könnyeket ringatna
Födcsilámló tükörén.


Száll a lelkem

Száll a lelkem havas éjjel
Hótakarta dombtetőre,
Túl azon a zúzos erdőn
A radnóti temetőben

Hideg szélben hófúvásban
Úgy elbúsít egy gondolat:
Nem fázik-e édes anyám
Ott a fagyos habtok alatt?

Ölelgető két karomban
Úgy szeretném melengetni!
Vagy sírjára égő napnak
A szívemet rálehelni!

Lánggal égő sugarában
Mosolyogna
az a tályék...
Istenem, adj örök tavaszt
Szegény anyám meg ne fázzék!


A hazáért

Isten, ki szemeet mindig nyitva tartod,
Még a fregtől se fordítod el az a rcod,
Látod a jövendőt csak úgy, minta multat,
Bölcs gondoskoásod soha el nem múlhat,
Nemzetednek sorsát intézed egedbül,
Vezeted napfényen, árnyékon keresztül:
Függjön tekinteted a mi széphazánkon.

Te tudod legjobban: drága föld ez nekünk,
Minden talpját megáztatta vérünk,
Őseink porából szakad itt a fűszál,
Végig a levegőn az ő sóhajuk száll.
Századok keservét hordozza a szellő,
Honfigyász sz égen a fekete felhő,
Tisz, Duna, Sajó könnyeinkből támadt-
Óh nagy Isten, áld meg a mi szép hazánkat!

Add, hogy virágozzon békében Magyarország,
Ragyogja be földjét az arany szabadság,
Hegyei közt boldog népe dala zegjen.
Messze róna síkján sérga kalász rengjen.
Sátoros erdőben szapora vad jájon,
Ízes hal cikázék gyöngyöző hullámon.
Mesterség művészet tudomány fejlődjék,
Száljon a hazára koszorú, dicsőség!

Ész ha vész fenyeget, harsona megharsan:
Kardjaink élére szállj zúgó viharban!
Csapj le, mint a villám, ellenség hadára!
Ne érezze sarát szép hazánk határa!
Szállj, mint eleven tűz, lobogással égve,
Honszerelem gyanánt mindnyájunk szívébe!
Bátoríts, vezérelj tartós diadara!
Szabadság Istene, vigyázz a magyarra!

szozattv


szozat a tiszta hang wass2019 trikolor gala 2018 cweb stefan dunapalota hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf