Jékely Zoltán: Középkori fametszet

/Tanulmány/

Hol a tömzsi, tűzmarta kaputornya

Lőrés-szemével a mezőkre tárul,

Megszűnik utca, épület-cikornya

S a város elfeledkezik magáról
nagyhirtelen – a görbe, gübbenős út
szélén botorkál szoknyáját befogva
egy rebbenő lány, amoda a kőkút
iránt a bojtorjános giz-gazosba.

Kopár dombon, túl a dögtemetőn is,
úgylehet a világ eleje óta,
lógó gyümölccsel áll az akasztófa;

Mögüle kel a Nap, gyönyörű Főniksz.

Éji fátylától megrabolva reszket
a kulcsos város, tündököl a fényben:
csupa tornyok, csupa arany keresztek,
mint országalma egy király kezében.

…Messzeföldről, bottal kopogva, bátor
új tanokkal – szemében szent nyakasság –
tart a vaskapunak valami vándor.

Nem tudja még, hogy holnap felakasztják.