Murányi Róbert: Az obolosz ára

Behavazott küszöbön hányszor lehet valakit átrugdosni, hogy megértse az íratlan szabályt
halálunk: séta a kereszt alatt.
Amit megválthatsz, kifizethetsz egymásra ragadt érmékkel, miket
megtisztított a Sztüksz zavaros vize
hiszen addig, az utolsó percekig volt hite
az örökké kétkedő halandónak.
Bizonyságodnál vásárolt biztonságod a nagyobb,
pénzedben bízó obolosz-gazda.
Egymásra van forrasztva-rakva a nehezék, mit át kell vinned,
és itt már nincs jatt, borravaló.
Az apró nem húzza zsebed,nincs gond a számlálással
ellenőrzött piti kis egyenlegeiddel, hiszen a csónakba préselt
csomag-testeinkkel szállítjuk a leendő porhüvelyt.
A zavartalan csónakút ára tisztességes eredetű,
nem lopott, mint a borfoltos álderű,a tettetett mosoly, a hazug vigyor,
ahol az egyenes beszéd lábatlan hegymászóvá törpült, mert
végzetes hegygerinclövést kapott.
Nem mutatod ki, de az elvárt alázatodnál is nagyobb a félelmed,
Hiszen érmékre váltva engedted, hogy
elrúgja csónakját az a kedvetlen, néma gnóm.