Gazduram - Július

 


ólom móló – nincs választásom,
a leengedett pajzsnak ár van…
 
bogozhatatlan: az ok nem láthatja meg a célt,
így lehettem súlytalan
a szétfeszített térben, a titkok képletében
nem érdemes meghalni a pillanatért…
 
mert minek úgy, ha nem Te vagy tét,
az egy, az egyetlen, a megismételhetetlen
- de minek is bontani szét!
 
ólom móló – nincs választásom
fellebbezés, ítélet: mégsem
vártalak én már sokféleképpen,
hogy értsem…
 
nem adtam semmit, mindent
az őszinteséget nem bírja a való,
balanszát őrzi a megrakodott hajó…
 
ólom móló – minden csak felettem,
egy nap a képzeletben,
egy napig lehettem..
mert ma csak egy nap lehet a világ,
násztáncát járta a tiszavirág.


Jóna Dávid
 
Gazduram


Verseinkkel kitetováljuk a lapot...
Vasárnap, esik...a hold és a nap vitatkoznak az égen...
Rákoskeresztúron a pillanat jósgömbjében látom-e a
földön történő eseményeket?...írok? Nem, fejen állok a
lapon...Munkácsy, Warhol, Van Gogh  hogy festenék le
a mai helyzetet?...az idő folyik, de a történelem lép,
mint a webkamera, meg a mobiltelefon: folynak, de a művészet
lép....Gazduram ezzel töltöm a napot: gondolkozok----
micsoda luxus, kiáltanak föl az okosok! Gondolkozik, mikor
számlái kifizetetlenek, egyetemista gyerekei iskolai költségeit
kéne előteremtenie, akkor Ő gondolkozik, filozofálgat, nem
ismeri föl a lét küzdelmeit, hitről prédikál, szerencsétlen....
más azt mondja: Csaba a munkanélküliség, ez a társadalmi helyzet--
a politika, az embertelenség, a válság hibája, nem a Tiéd...Füst Milán
a természet közönyéről beszélt, hogy süt a nap a vérben fürdő
katonára is.....ma 2011.05.08.-a van, az idő sem beszél, csak jelez,
s én mégis mást hallok, hallom a fák susogását, az esőt, hallom
a csendet, a távolság térlélegzetét, a kotorászó bogarakat, hallom
a temetőket: amik nem szólnak bele a város közlekedésébe, hallom
a jelzőlámpa átváltását a zebra fölött, az izgő-mozgó homlokzatokat,
hallom a villamos sóhaját....mi van rám bízva? Mit kell tennem itt
egy panelház földszinti lakásában a világért, az emberiségért? Nem tudom!
Talán rá kell találnom őseim szemére, hogy mit szerettek volna látni,
talán az éhező gyermeknek életem egy darabját oda kell adnom, talán
az ablakomhoz eljövő nyár napfejét meg kell simogatnom, de szeretnem kell,
ez biztos....sugároznom a szeretet adását, a jogosan felháborodott néprétegek
kiáltványait Isten felé továbbítani, gyermekeimben az ifjúságot szelídíteni....
feladatom ott ahol vagyok (Magyarországon) m a g y a r u l beszélni....
kutyák vesznek körül, a reményt lezárják az égfalak, milliárdnyi csillag
figyeli minden lélegzetemet...vasárnap milyen könnyű halhatatlanná válni,
míg más meghal, születik, míg beomlik az óra vagy új perc épül, milyen könnyű
halhatatlanná válni, csak évszakká kell válni, úttá, szeretetté....gondjaink, igen
elöntenek, megfojtanak: de ha ledobod őket, meztelen leszel, meztelen, igen
az agyad lesz meztelen, a szíved, hogy érintkezhess a szerelemmel: a végtelennel,
az időtlenséggel, a mindenséggel....igen tudom, a csekkeket nem gyűri össze
a lottó bohócruhájába öltöztetett szerencse vak keze, igen tudom, hogy a kórházi
ágyon fekvő betegnél nem szűnik a kín, igen tudom, hogy a gyász, az árulás
mocsokba löki a lelket----de ujjunk átszakítja a holdsugarak pókhálóját, tudatunk szigetet
teremt a szív tűzhányójával, arcunk örök profil marad, ahogy az eget megtöri....


Szentjánosi Csaba



Gazduram
 
a csillagkereskedésben vettem egy kisebbet,
van rajta hegycsúcs, hozzá katlan,
zord egy kicsit, de legalább lakatlan...
majd oda készülök…
 
ahogy madarat ölel az öreg fa odva
vitrin levegőben összezsugorodva,
verset vajúdás nélkül szülök…
 
s míg toldalékait formálja a jelen,
bolondságát túszként tartja az érzelem...
ma már állva szédülök.
 
hiába keresem az értelmet a szóban
... az egyhónapos próbaverzióban
a csillagomra készülök…


Jóna Dávid


Gazduram


"A halál nem pont, hanem kettőspont."
    Gyökössy Endre 


Megszülettem? Nem!
beöltöztem világba,
a vers a lap domborműve,
a lélek kalapálta,


leesett fekete szirom az éj,
betakarja szeretőm arcát,
az álom madarai elhagyták
   a holdat,
mert az emberek összefogdosták,


madarat ölelő odús fádon,
már csak a csend él,
cserepesre tört számon, néhány
sivatagi szó beszél,


asszonyom magára épít,
kezem-tégláját vállára rakja,
de bánatom fekete testét
az éjben, pár csillag-szög tartja,


milyen is a világ egy Mercedesből,
egy fényrácsos ablakból,
               egy költő agyából?
Gazduram azt hiszem,
mi mégis jó helyen vagyunk,
               csak a világ van máshol.



                        *


............ pontok? Nem, agyam eldobálta
a mondatok magjait,
visszatalálunk-e velük a Mamutig.........
hogy halljuk az első szavakat,
amiből az egyik megment, a másik életet ad,


???????Kérdőjelek? Nem! Betű-rabszolgák háta,
kit vág pofán majd.....!!!!!!!!!!!!!!!!--felkiáltójelek evezőcsapása?!        
       
Szentjánosi Csaba



Gazduram
 
Kirajzolódom végleg a világból,
mint csupasz falnak állított fogoly,
külön kezel, kivételes magányban
a tanúk nélkül dolgozó pokol…
/Pilinszky/
 
ön-kioldó – a szavak expozíciója…
nevesincs csokor,
egyszer folytathatatlanná válik a sor…
 
talán a Sors méltó pohárba önti az óbort,
írok – ez a túlélés, több is,
másnak ócska hóbort,
megannyi felesleges áldozat horgolt
acélinget, vértet,
de mégis levettem a sisakom - kérted,
hogy arcunk összeérjen – kísérleti adás,
büszke önmegtagadás
a felkészülés végén,
azt nem tudom, hogy miért én,
de jól van ez így…
 
gyönyörű és merész,
a napi vízen járáshoz elég,
Hozzád mégis kevés,
mégsem, majd mégis - lettem,
a könnyeid megszerettem,
mert összekapcsolt minket,
mindez nem számít, szerinted…
 
tüzes pernyét fúj a szél,
forrón reszket a lég,
várj még kedves, várj, és ne ítélj még!
 
Gazduram, töltsön nekünk bort,
nézze el nekem, hogy a gyertyaviasz
az asztalra folyt ….


Jóna Dávid



Gazduram


Kopp,kopp, kopp, szabad?
A szómeteorit helyén,
csöndkráter marad,
mászkálunk végtelen
peremének szélén,
az idő belőle füstölgő kén,
ujjaim cérnák, bevarrom
őket a versbe,
a gondolat egy pontcsomóban elkötve,


Gazduram, verseink:
két vitorla integet,
látom szívedben
meztelenül táncoló kedvesed,
talán a szerelem: fekete lyuk,
a galaxis szétnyílt kagyló,
a lélek: két világ határán
csapódó ajtó,


szavainkkal, mindennap kitapétázzuk
a lapot,
napot varázsolunk, ahogy
felemeljük az éji kalapot,
a percek színtelen vérét,
vörösre festi a történelem,
gammakitörés riaszt,
csillagporként ébredezem...


Szentjánosi Csaba



Gazduram
 
az élet nem más,
mint a holnap ígéreteit a mában
a múlt történeteivé szelídítjük…
 
a víztükörben a szétnyílt kagyló a kedvesem,
a galaxis táncol a világ határán,
varázsolt napunk lélekkitörése maga a csók,
amire felfűzzük életünk…
így élvezzük végzetünk,
welcome drink a pokolban, hagyom ha jó…,
s mivel magamból élek, létfeltétel a metakogníció…
 
kiszámítható a kiszámíthatatlanság,
ajtó csukódik, s nyit újabb teret
és furcsa, de ez biztat, mert még bármi lehet..
vannak tartalékaim, rózsaszál az ágyon,
egyensúlyoz egy könnycsepp a szempilládon…


Jóna Dávid (2011.05.24)
 
Gazduram
 
"az élet nem más,
mint a holnap ígéreteit a mában
a múlt történeteivé szelídítjük…"
 
ABCDE
ABCDE
ABCDE
ABCDE
ABCDE
ABCDE
ABCDE
ABCDE



Betű-eső, szedegeti össze
őket a gondolat,
Múzsánk: Hamupipőke,
belőlük szavakat válogat,


pedig Disco-ba menne,
színházba, képtárba,
ezer költő udvarol neki
verset írva, mégis árva,


de meztelen kagyló-szájára
felpróbálom a csókot,
talán Ő volt, Aki a Hold-színpadán
velem forgott,


                  *


ABCDE          ABCDE
ABCDE          ABCDE
ABCDE          ABCDE
ABCDE          ABCDE
ABCDE          ABCDE
ABCDE          ABCDE
ABCDE          ABCDE
ABCDE          ABCDE


Ikertornyok, talán a szavakból,
újjá épül egy álom,
hamu-férfiként,
hamupipőkémet várom,


de maga alá temet a csend,
az évek darabjai rajtam,
találjátok meg gondolatomat,
a betűkre hagytam....


Szentjánosi Csaba

szozattv


szozat a tiszta hang attila LSApokabacsi attilaprokopp Mátyás király szine 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf