Rakovszky József: Ősök kardja


Ősök kardja szegre téve,
rozsdává lett dicsősége.
Szegény, szegény Magyar Haza!
Olyan, mint egy zsiványtanya.

Azt, kit vertek, kinevettük.
A más baját fel sem vettük.
Most mi hagyjuk, hogy üssenek
fosztogató idegenek.

A rabló nép nyakunkon ül.
Mi bűnünk, hogy odakerült.
Hazájuk lett a mi honunk.
Hej, azóta csak bujdosunk!

Kik elmentek idegenbe,
kiket meg a sír fogad be.
Ősök mondták, s nem hiába;
Gyáva népnek nincs hazája!

Kik maradtunk idehaza,
dolgozhatunk nap s éjszaka.
Hálni jár belénk a lélek,
de vannak még, kik henyélnek!

Akad néhány tányérnyaló,
magyar, avagy magyarfaló,
népáruló szolgalélek,
ki felcsapott himpellérnek.

A zsiványság megfizeti,
van is közük becsületi.
Ki unott lesz a „csárdába”,
elküldi a másvilágra.

Ősök kardja szegre téve,
magyar népem szégyenére.
De ha egyszer előkerül,
megmarkoljuk kegyetlenül!


/Pilis, 1953. július  1./

szozattv


szozat a tiszta hang ajovovarosa 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf