Döbrentei Kornél: Rebellis türelem

Hiába volt himnuszi esdés, protestáló pátosz,
azóta sem áldás, amit ránk oszt,
inkább hallgatta meg Ady Endrét,
és ver még, ver még,
belefárad-é egyszer, ráun?
Antikká korszerűsítve a fátum:
szakadatlan bűnhődjük a múltat s jövendőt,
mi, a jelentől is ökrendők.
Nem sajátítottunk ki soha, e néphez nem illene,
gyötrelmes rangod, hogy Te vagy a Magyarok Istene;
mi választottunk s nem Te minket,
balsors-rögösítette szíveinket
lekényszerítetted a sugallatos porba,
beléjük el így vetvén a dacot:
azért is SURSUM CORDA,
azért is hisszük, az elevenszülő idő csupán tetszhalott.
Uram, a hiányodtól kongó űrbe fenn,
Te tudod, a türelmünk rebellis türelem,
történelmi böjtöket búsan-megbíró, s ha enyész,
                enyészik hetykén
fohászos-káromkodva a fajtánk, mely egyként
bigott és önégető eretnek,
Koppánynak is főt hajt, amint a Keresztnek;
amikor hízelkedő füstje megtalált,
s ráeresztetted a Káin-szaggal álcázott halált,
Ábel szájából, mit az elmúlásba tátott,
még föltört testamentumként az átok,
s azóta itt működik megtetézve turáni mód, készen,
hogy irmagot se hagyva mindet fölemésszen,
egymásra fenekedik fekete s fehér magyar.
és meddővé döglesztetik az őstalaj,
mert ott, ahol a testvér-szív pecsenyének nyársra fér,
a kiömlött annyi drága vér
öldöklő vegyszernél pusztítóbb elegy –;
génjeinkben micsoda hibás számtan a törvény, mily
                örökség-terror
rontó harangja forr,
hogy három magyar együtt annyi sincs, mint egy meg egy!,
olyik kuruc, némely mindig labanc,
s hiába, Uram, hogy olykor kegyelemre lobbansz,
szereteted kivételes pillanatát adván menedékül,
amikor ez a nép egységessé békül
s teremtene önmagán túlnőve gigászin nagyot,
hisz százszorosan lerótta a penitenciát, mit a világ
                kiszabott,
de nem, akkor sem, most se s ki tudja meddig
nem engedik, nem engedik,
a turulmadárnak betiltják az eget,
szárnycsonkolva a sárban megreked,
ördögien kimódolt ármány:
hol hosszabb, hol rövidebb pányván
visszarántják, noha mégcsak képzeli, szárnyat bont,
börtöne mesterségesen megalacsonyított horizont –
és még mindig milyen zsíros üzlet – a júdáspénznek
                mikor lesz szaga? –
ez a kivérzett, hanyatló haza,
mely még romlásában is földen:
legyünk a honszeretet jobbágyai röghözkötötten,
a lélek e komor gravitációba beleszépül –
s megint a zsarolás, a szemfényvesztő kunszt el nem évül,
akár a nemzet önérzetét kikezdő,
rásütött szégyen-stigma, billog-jelző,
kívül, belül rothasztó szándék,
mely végső mohácsra vár rég –;

Uram, a hiányodtól kongó űrbe fenn,
Te tudod, a türelmünk rebellis türelem,
most már elég, vess a bosszúnak véget,
álmodj ide le egy új, megigazult ítélőszéket,
mert bűnös volt a háború és galád a béke:
rablók, orgazdák és kupecek fedezéke,
kapitális bűnbakként vagyunk haszonállatok,
mert kufárszellemtől áthatott
farizeus-gyülekezeté érdem s jog, hogy ítéljen,
Uram, ne vesztegelj tétlen,
csak pártatlan légy, ne kegyes –:
a felelősség egyetemes,
akik most zsákmány-gusztáló szemmel néznek a Tejútra,
elébb a földön elkövetett bűnöket osszák fel újra,
mert a tétel kétes,
hogy mindig egyedül a vesztes a vétkes,
Miatyánk, az istenért,
tőlünk bocsánatot ki kért?
Tabula rasa? Vezeklés nélkül lehet-é kezdeni tiszta
                    lappal?
       
Uram, a hiányodtól kongó űrbe fenn,
Te tudod, a türelmünk rebellis türelem,
de várakozunk még, emelt fővel, levett kalappal,
Te tudhatod, nem választott népedé a vétek,
Egyfiad csak Kajafásék feszítették meg,
ha az igaz, igaz ez is,
Uram, meddig még ez agyafúrt nemezis?


/Budapest, 1992. március /

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf