Oravecz Imre: Futó kalandnak


Futó kalandnak ígérkezett mindkettőnk részéről, vagy még annak sem,
annyira rögtönzött volt és esetleges, ismertük, de kölcsönösen tiszteltük
egymást régről, és nem tartottunk igényt félreérthető szolgálatokra, aztán
egyszer összefutottunk, éppen nem volt senkim, és éppen neked sem volt
senkid, nem mondtuk ki, de egyre gondoltunk: annyi évi ismeretség után
tegyünk egymásnak szívességet és legyünk egymásnak valakije, és tettünk
és lettünk, felelőtlen öngerjesztés volt, az ifjúság telhetetlensége, amely
nem akar semmit elszalasztani, még azt sem, amiről esetleg tudja, felesle-
ges, az érzékek felkorbácsolása, pár órára tervezett kapcsolat, amelyet –
talán mert te kiszolgáltatottabb voltál ifjúságodnak, mint én az enyémnek
– te kezdeményeztél és szerettél volna időben kiterjeszteni, mert váratla-
nul elindított benned valamit, amitől reméltél valamit, de én nem hagy-
tam, mert nekem nem nyújtott még annyit sem, amennyit ígért – bizo-
nyos, tőled sugallt, akkor még alantasnak vélt praktikák miatti csalódott-
ságomra gondolok – és kértél ugyan utána telefonon egy találkát, amelyet
megtagadtam tőled, és írtál egy hosszú levelet, amelyre nem válaszoltam,
de alapjában véve nem siránkoztál, hanem méltósággal elmentél tőlem,
irigyeltelek is akkor ezért, és irigyellek most is, mikor sok évvel később,
mint az újságokban olvasom, az életből is elmentél, mert te már akkor
tudtál, én meg még most sem tanultam meg veszíteni.

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf