Pethő László Árpád: Csőrében tart az égbolt
TRIANON ÁRNYÉKÁBAN
- XXXVIII. fúga –
Napra készen át-
fordulhatsz – fel-felhorgadsz
égig száguldhatsz
a mennyekben ott
alant s fenti pokolban
süllyedhetsz holdnyit
láthatod a lát-
hatatlan emelkedést
a tágulás kék
egét itt bennebb
ama vörösben – vérben
hogy érthetőn értsd
az elme koppa-
nását – égiek földi
durranását bent
a tüdő mögött
abban a sóhajnyi éj-
ben – révedező
kérdésben: mi áll
a ki s bejövő lélek
útjában hogy szállj
leszállj aprócska
égi szigetedre – állj
és szertenézve
kimond: itt is ott
vagy magadba hullva ím
szárnyatlan madár –
csak szertelenül
szeretetben (f)éltél itt
s ott – a kitágult
égbolt letagad
sóhajod fogadja tán
röptében ének –
s maradsz a dallal
himnusszal földbevájtan
lelkedben madár –
és fúvod – fúvod
felhőnyi széllel éled
valahogy kint is
bent is – fent s alant
csőrében tart az égbolt
trianon-árnyék -
kifelé mélyből
lefelé égből szívből
csorogsz alá –
s fent győzelmi
mámorban vigaszt adó
csapkodásban ím
megszületik a
mosolyt adó kisded
sírással bensődben…
MELLÉKDAL
Ne izguljatok: ez
csak átmenet – a
többi kijózanodás
innen indulhatunk
a lángba kergetett
feloldozás láttán –
hisz a kenyértörés
csak addig tart
míg lesznek búza-
mezők a letarolt
lelkek hullása alatt.
