Illyés Gyula: A szil s a szél


Rezzent a vén szil: szisszent, jött a szél;
villám rándult, mint megrándult kötél;
egy percnyi csönd. És bömbölő haragra
fakadt a vihar százezer harangja.

Kapkodta fejét a szilfa, az agg,
vallatott rab a pofonok alatt;
ahány karja volt, mind hátracsavarta
a nyár haragba-kékült zivatarja.

Zúzott, tört, csépelt, őrjöngött a szél;
kiszállt a fából végre egy levél,
egy, és csak úgy, ahogy végül kiszáll a
fiai mellől a hajszolt madárka.

Egy levelet, egy sárga levelet,
az öreg szil csak annyit engedett;
azt vitte a szél, azzal írta égig
a maga égigérő gyöngeségeit!

…Elült a szél, s a büszke szil úgy állt:
legyőzte – mindörökre! – a halált.
S hat hét múlva egy őszi szellő szóra
minden levelét önként sárba szórta.

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 marcius 20 puski sandor 1 Rátkai 03 21 drvargatibor drvargaeger l dinnyes NÉE Program 2019 2019tavaszESZTERGOM Mátyás király szine 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 versmaraton jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf