Tűz Tamás: Szelid szonett a Szűzhöz
Mint köntösöd szegélye száll utánad
imám: a félénk, bújdosó, szelíd
s mint halkan úszó esti szél a nádat,
csókkal füröszti hulló fürtjeid.
Mellettem állsz. A lombok ránkborulnak.
Lehelletem oly csendben száll ma el
a fák közé, mint hangja fáradt húrnak
s a szíved mégis halk imámra lel.
A gesztenyék fölött az ég kigyullad.
A csillagok a fákra rásimulnak.
Őrködj fölöttem és ha jó az óra,
mely harsány hangon hív a búcsuzóra,
ne hagyj el, Szentszűz, el ne hagyj örökre,
segíts az égi tündöklő körökbe.
