Balassi Bálint: Darvaknak szól
Mindennap jó reggel
Ezen repültök el
Szóldogálván, darvaim!
Reátok néztemben
Hullnak keservemben
Szemeimből könyveim,
Hogy szép szerelmesem
Jut eszembe nemek,
Megújulnak kínjaim.
Látom, utatokot
Igazítottátok
Arra az ország felé,
Azholott az lakik,
Víg szivemet aki
Őmagánál rekeszté;
Valaha én rólam,
Ki híven szolgáltam,
Valljon s emlékezik-é?
Bújdosom mint árva,
Idegen országba
Veszettül mint zarándok;
Ruhámban sötét színt,
Szívemben szörnyű kínt
Viselek én, úgy gyászolok;
Szárnyam nincs, mint néked,
Kin mehetnék véled
Ahoz, azkit óhajtok.
Szárnyad vagyon, repülsz,
Szintén ott szállsz le, űlsz
Földében, hol akarod,
Te szomjúságodot,
Szép forrásból csorgott
Tiszta vizével oltod,
Örömem környékét,
Az ő lakóhelyét,
Paradicsomot, látod.
De ne siess kérlek,
Tőled hadd üzenjek
Neki rövid beszéddel;
Vagy ha az nem lehet,
Csak írjam nevemet
Mellyedre fel véremmel!
Kin megesmérhetsze,
Hogy csak őérette
Tűrök mindent jó kedvvel.
Adjon az jó Isten
Néki egészséget,
Víg és hosszú éltet,
Mint mezők virággal,
Tündökljék sok jókkal,
Áldja mindennel őtet;
Nyomán is tavasszal
Termjen rózsaszál,
S keserűljön engemet.
Sok háborúimban,
Bujdosó voltomban,
Midőn darvakat látnék
Szép rendben repülni
S azfelé haladni,
Hol szép Júlia laknék,
El-felfohászkodván
S utánok kiáltván
Tőlük én így izenék.
/1588/
